A kígyóknak rossz a látásuk, de fenyegetés esetén képesek felerősíteni a látásukat
A kígyóknak hírhedten rossz a látásuk, ezért folyamodnak ahhoz, hogy állandóan kidugják a nyelvüket, hogy érzékeljék a környezetüket. De az élőlényeknek lehet, hogy van módjuk arra, hogy szükség esetén javítsanak a látásukon.
Megállapította egy új tanulmány, hogy legalább egy kígyófaj, amikor a hasító kígyó fenyegetve érzi magát, szabályozza a véráramlást a szemében, hogy a látása akadálytalan legyen.
A kutatás a kocsiszárnyas kígyóra (Masticophis flagellum) összpontosított, egy vékony, nem mérges fajra, amely az Egyesült Államokban és Mexikóban található, és színe a barnától a rózsaszínig terjedhet.
A többi kígyóhoz és sok más hüllőhöz hasonlóan a kocsis kígyóknak sincs szemhéjuk, hanem egy átlátszó, szemüvegnek nevezett pikkely, amely a szemet fedi és védi.
A kanadai Waterloo Egyetem kutatója, Kevin van Doorn a tanulmányt készítő kígyó szemét vizsgálva elmondta, hogy ebben az átlátszó bőrrétegben vérerek hálózatát vette észre.
Van Doran tovább vizsgálta ezt a tulajdonságot. Megállapította, hogy az erek egy következetes ciklusban összehúzódtak és kitágultak, miközben a kígyók pihentek, hogy a vérsejtek ne gyűljenek össze az állatok szeme előtt, és ne takarja el az amúgy is korlátozott látásukat.
De amikor a kígyók fenyegetéssel szembesültek (jelen esetben egy ember közeledett a terráriumuk felé), felhagytak ezzel a ritmussal. Összeszűkítették ezeket az ereket, csökkentve a véráramlást akár több percre is, és biztosítva a csúcsminőségű látásélességet arra az esetre, ha meg kellene védeniük magukat vagy el kellene menekülniük egy ragadozó elől – mondták a kutatók. Ennek ellenkezője volt igaz, amikor a kígyók levedlették a bőrüket; a kígyószemek erei kitágultak, így a véráramlás folyamatos maradt, ami a tanulmány szerint valószínűleg támogatja a sejtnövekedést, ahogy a kígyó megújítja a bőrének külső rétegét.
“Ez a munka azt mutatja, hogy a kígyószemek véráramlási mintázata nem statikus, hanem dinamikus” – mondta van Doorn egy nyilatkozatban.
A jövőbeni kutatásokra van szükség annak vizsgálatára, hogy ez a tulajdonság más fajoknál is megtalálható-e. A kutatást, amelyet a Kanadai Természettudományi és Mérnöki Kutatási Tanács támogatott, a Journal of Experimental Biology című folyóiratban részletezték.
Kövesse Megan Gannont a Twitteren és a Google+-on. Kövessen minket @livescience, Facebook és Google+. Eredeti cikk a LiveScience-en.
- 7 megdöbbentő kígyótörténet
- Képgaléria: A világ kígyói
- Aligátor sikátor: Képek a szörnyhüllőkről