Emily Dickinson Much Madness is Divinest Sense című művének elemzése
A 19. században írt “Much Madness is Divinest Sense” című nyolcsoros vers minden olyan ember érzéseit kifejezi, aki legalább egyszer elgondolkodott azon, hogy a társadalom szolgalelkűségétől mentes életet éljen. Ebben a cikkben megpróbáltuk elemezni a vers minden egyes sorának jelentését, és megmagyarázzuk Emily Dickinson minden érzelmét.
Szomorú valóság…
Emily Dickinson életében mintegy 1800 verset írt, amelyek közül halála előtt még egy tucatot sem publikáltak.
Emily Dickinson, az amerikai költőnő, a 19. század egyik nője messze megelőzte korát, és rendhagyó módon írt verseket. Műveinek nagy részét a maga korában emiatt nem ismerték el, a megjelenteket pedig erősen szerkesztették és módosították, hogy a költészet hagyományos normái szerint számítsanak.
Emily több száz rövid verset írt, mély jelentéssel és kiemelkedéssel. Ezeket egészen a haláláig nem fedezték fel, amikor a nővére több, a verseitől hemzsegő könyvre bukkant. Emily a remeteéletet választotta, elzárkózott a társadalomtól, és élete legjobb verseit írta. Az 1886-ban, 56 éves korában bekövetkezett halála után, 1890-ben jelent meg verseinek első kötete. Bár munkásságának elismerése nem volt része az élő jelenlétében, posztumusz nagy hatású költőként ismerték meg a 21. századi írók a költészet világában.
Emily Dickinson Much Madness is Divinest Sense című verse így szól:
Much Madness is divinest Sense –
To a discerning Eye –
Much Sense – the starkest Madness –
‘Tis the Majority
In this, as all, érvényesül –
Egyetértés – és te épelméjű vagy –
Demur – rögtön veszélyes vagy –
És lánccal kezelve –
Összefoglaló
Emily Dickinson azzal kezdi ezt a verset, hogy a benned lévő őrület nem is őrület. Ez az igazi te, a “legistenibb értelemben”. Ezt a tényt csak te tudod, és az a személy, akinek “éleslátó szeme” van, aki képes megérteni ezt az igazi énedet benned.”
Az értelmet (a társadalomét) a “legélesebb őrültséggel”, vagyis a puszta őrültséggel hasonlítja össze. Ezután lecsap a ‘többségre’, vagyis a társadalomra, amelyben élünk, amely azt akarja, hogy épelméjűek legyünk, és éljük az ő sznob életmódjukat, és ezt jelenti számukra az épelméjűség. Ez az értelem, amit a világ felé mutatsz, valójában csak az, amit a világ látni akar benned. Az őrületet, amelyben “mindannyian uralkodunk”. Itt élünk, ide tartozunk.”
Ha egyetértesz azzal, amit a társadalom gondol vagy amiben hisz, akkor a társadalom részének tekintenek. Elfogadnak, és helyes gondolkodásúnak neveznek, épelméjűként kezelnek. De ha ennek az ellenkezőjét mered tenni, tiltakozni, lázadni a társadalom őrülete ellen, akkor nemcsak elutasítanak, vagy őrültnek neveznek, hanem “egyenesen” “veszélyesnek” nyilvánítanak. Veszélyesnek lenni téged fenyegetéssé tesz, ezért ‘lánccal kezelnek’, láncokkal, amelyek arra köteleznek, hogy valaki más legyél, és arra kényszerítenek, hogy úgy viselkedj, ahogy ők akarják, a társadalmi rabság rabszolgájaként!”
Analízis
Emily Dickinson története sok, a társadalom iránt benne lakozó dühöt mutat. Ez a vers az ő valós történetén alapulhat, azon, hogyan utasította el a társadalom azért, mert önmaga volt. Úgy vélte, hogy a társadalomnak nincs joga döntéseket hozni az ember életéről, és ítélkezni az életmódja alapján. Az elemzésben sorról sorra megvilágítjuk, hogy Emily mit ábrázolt ebben a versében.
1. sor
A sok őrültség isteni értelem
Emily úgy véli, hogy minden emberben van őrültség. Az ‘őrület’ csak egy definíció, amit a világ adott azoknak az embereknek, akik önmaguk akarnak lenni. Ez nem más, mint önmagunk legtisztább formája. A mi kezünkben van a választás, hogy az igazi énünk legyünk, vagy az, amit elvárnak tőlünk.”
2. sor
A megkülönböztető szemnek
Ha úgy döntünk, hogy az igazi énünk leszünk, senki más nem fog megérteni minket, csak mi és azok, akiknek “megkülönböztető szemük” van, azok az emberek, akiknek van érzékük a jó és a rossz közötti igaz ítéletre. Ilyen embereket talán nagyon keveset találunk, mert mások szeretnek rabszolgái lenni annak a társadalomnak, amit ők maguk építettek. Nagyon kevesen vannak, akik önmaguk lennének, függetlenül attól, hogy mit mond a társadalom.”
3. sor
Sok értelem – a legdurvább őrület
Mivel tovább élünk egy társadalomban, az elkezd tőlünk sok kötelességet elvárni velük szemben. De nem vagyunk mindannyian egyformák, és nem kívánunk az ő szabályaik szerint járni. Ez a társadalom az alapján hozza meg a szabályait, amit helyesnek tart, és az emberek vakon követik, még akkor is, ha ez a legnagyobb hülyeség. Mindenkit hülyét akarnak csinálni mindenkiből, és ebben a megtévesztésben akarják tartani őket, amíg el nem pusztulnak. Kétségbeesésük, hogy azt akarják, hogy a dolgok szerintük menjenek, az igényük, hogy elfogadják, hogy helyes vagy helytelen, merő őrület. Ha nem ez, akkor mi más?
4. sor & #5
‘Tis the majority
Emily úgy beszél a többségről, mint minden, ami érvényesül
Emily a többségről, mint a társadalom azon tagjairól beszél, akik vallásosan követik azt. Arra születtek, hogy ennek rabszolgái legyenek, és mivel ők vannak többen, mint azok a kevesek, akik ki akarnak törni ebből a hamis mohóságból, hogy magunkat a nagyképű lények megtestesítőjeként tüntessük fel, az ő életmódjuk az egyedüli, ami érvényesül. Kénytelenek vagyunk részesei lenni annak az őrületnek, amit a társadalom ezüstkanállal kínál nekünk, hogy lenyeljük a rendszerünket, elnyomva alatta valódi énünket. Előbb-utóbb kihúzzák belőled, amit akarnak, még akkor is, ha ez nem a te érdekedben történik.”
6. sor
Egyetértesz – és épelméjű vagy
Emily arra figyelmeztet, hogy csak akkor vagyunk biztonságban mindenféle lelki kínzástól, ha elfogadjuk a többség logikátlan hiedelmeit. Tetteinknek és gondolkodásunknak összhangban kell lennie a társadaloméval. Akkor egyenrangúnak, épelméjűnek és közéjük tartozónak fognak tekinteni bennünket.
7. sor
Demur – egyenesen veszélyes vagy
De ha egyáltalán tiltakozunk ellenük, akkor az ostobaság szent geometriájának elárulása vár ránk. Lenéznek majd minket, gyűlölettel és gonoszsággal teli szemekkel, amelyek nem hagynak minket békében élni. Nemcsak őrültnek nyilvánítanak minket, hanem a társadalomra nézve fenyegetésnek is tartanak majd. Minden változást, ami jóra fordul, a társadalom soha nem fogadott el, amíg néhány életet fel nem áldoztak és meg nem kínoztak.”
8. sor
És lánccal kezelnek
Mihelyt fenyegetésnek, veszélynek nyilvánítanak minket, ami veszélyt jelent e társadalom merev gondolkodására, minden lehetséges eszközzel megpróbálnak majd elnyomni minket, és arra kényszeríteni, hogy közéjük tartozzunk. Az ő társadalmi kötelékük, amely mindannyiunkat az ő szűklátókörűségükhöz köt.”
Téma
A vers témája lehet a lázadás akár az úgynevezett épelméjű társadalom ellen, amely nem törődne azzal, hogy beleszóljon az általuk őrültnek nevezett emberek életébe, akár az a forradalom, amelyet gondolataik okozhatnak az emberek fejében, ami arra készteti őket, hogy feladják a társadalom egész eszméjét.
Ez lehet egy síró lelkiismeret dühe és frusztrációja is, amelyet a társadalom láncai kötnek meg, amely nem engedi, hogy a szabadság levegőjét szívja, amíg porrá nem omlik.