Levin Papantonio Rafferty – Személyi sérüléssel foglalkozó ügyvédi iroda
A Bristol-Meyers Squibb által Abilify néven forgalmazott aripiprazol egy atipikus, vagy “második generációs” antipszichotikus gyógyszer, amelyet általában skizofrénia, bipoláris zavar és depresszió kezelésére írnak fel. Az Abilify eredetileg 2002-ben kapott zöld utat az FDA-tól, majd 2007-ben depresszió kezelésére is engedélyezték. A “dopamin-agonisták” néven ismert gyógyszercsoportba tartozik, bár maga az aripiprazol “részleges dopamin-agonistának” minősül.
A dopamin egy biokémiai anyag az agyban, amely neurotranszmitterként működik – más szóval jeleket továbbít az agyba és az agyból. Bár a dopaminnak számos különböző funkciója van – többek között az izomszabályozás, a veseműködés szabályozása és értágítóként -, leggyakrabban az agy “örömközpontjaival” hozzák összefüggésbe, és jelentős szerepet játszik a függőséget okozó viselkedésekben. A brit Guardian 2013-as cikke úgy jellemezte a dopamint, mint “a kocka a medencés partin, aki futó kommentárt ad arról, hogy mennyire jól boldogulsz a felkínált kísértésekkel”.
A dolog azonban ennél egy kicsit bonyolultabb. A dopamin nem egyszerűen egy “jól érzem magam” kémiai anyag. Pontosabban egy olyan jel, amely jelzi az agynak, ha az ember közeledik egy jutalomhoz. Nem egyszerűen akkor aktiválja az agy jutalmazási útvonalait, amikor valaki elérte a kívánt eredményt. Ezek az útvonalak akkor is aktiválódnak, amikor az alany közel került a kívánt jutalomhoz, de éppen csak nem érte el azt.
Ez az, ami a függőket a következő “mámor” után kutatva tartja. Amikor olyan kényszeres viselkedésekről van szó, mint a szerencsejáték, a dopamin arra ösztönzi az alanyt, hogy folytassa a próbálkozást, még akkor is, ha veszít. Egy 2010-es, rulettjátékosokon végzett vizsgálat során a kutatók ugyanannyi dopamin aktivitást találtak azoknak a szerencsejátékosoknak az agyában, akik éppen nem találták el a szerencsés számokat, mint azokéban, akik megnyerték a jackpotot. Ez nem csak a vágyak teljesülése miatti örömöt jelzi, hanem azt is jelzi, hogy az alany milyen közel került a sikerhez – és arra ösztönzi, hogy tovább próbálkozzon.
Ez jó dolog lehet, ha olyan tevékenységekről van szó, amelyek a szellemi és fizikai képességek fejlesztésével járnak. Ez az, ami egy zenészt a skálák és etűdök gyakorlásában tart, és ami egy sportolót az edzés folytatására motivál. Sajnos ezek a dopaminpályák nem ismerik a különbséget aközött, hogy valaki saját erőfeszítései révén javít egy készséget, vagy hogy szerencséje van.
Ugyanez az elv érvényes a szerencsejátékosra is. Minden egyes “közeli hiba” arra ösztönzi az alanyt, hogy tovább tegye le a pénzét. Ez egyfajta függőséghez vezethet – és amint azt sok felépülő függő tanúsítja, végül eljutnak arra a pontra, hogy a tevékenység már nem okoz örömet -, de kénytelenek folytatni a viselkedést, egyszerűen azért, hogy ne érezzék rosszul magukat.
A dopamin-agonisták, mint az aripiprazol, aktiválják a dopaminreceptorokat az agyban, szó szerint megnyitva ezeket a pályákat. Az ebből eredő mellékhatások között szerepel az eufória, a fokozott orgazmikus aktivitás és a kóros függőségek, amelyek közé tartozik a kényszeres szerencsejáték, a vásárlás, a falás és a szexuális viselkedés.
Míg a teljes dopamin agonisták a receptorok teljes skálájához kötődnek, az Abilify – egy “részleges” agonista – csak bizonyos receptorokhoz kötődik. Ezek egyike az 5-HT2C receptor, amely a szerotoninhoz kötődik. Ez egy olyan neurotranszmitter, amely az érzelmi állapot – különösen a pozitív érzések -, valamint az étvágy és a memória/kognitív funkciók szabályozásához kapcsolódik. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az Abilify egyes betegeknél kényszeres viselkedést okozhat – amivel a gyártónak tisztában kellett volna lennie, és minden bizonnyal értesítenie kellett volna az FDA-t, és figyelmeztetnie kellett volna a betegeket, amint tudomására jutott.