Mi a szabadkőművesség?
A szabadkőművesség egy testvériség. A tagsága férfiakra korlátozódik, de nincsenek zaklatások, mint egyes főiskolai szövetségeknél. A szabadkőműves rend egy komoly csoport. Azért létezik, hogy jó embereket vegyen fel, és segítsen nekik jobb emberré válni. Így tehát nem egy reformtársulat. Nem azért létezik, hogy bűnözőket reformáljon, és az ilyen személyek nem is profitálnának a tanításaiból.”
Változatosan szabadkőművesség, szabadkőművesség vagy The Craft néven ismert, a testvériségünk kezdetei elvesznek a történelemben. Bár úgy tartják, hogy a szabadkőművesség a világ legrégebbi fennmaradt testvéri szervezete, alapításának pontos időpontja bizonytalan. A szabadkőművesség azonban könnyen nyomon követhető a XVI. századi Skóciában, bár az első szabadkőműves irányító testületet csak 1717-ben alapították Londonban. A legrégebbi szabadkőműves dokumentum, a Regius-poéma Kr. u. 1390 körül keletkezett, ennél korábbi szabadkőművességről nem tudunk. Valamikor 1390 és 1717 között az operatív kőművesek páholyai olyan embereket is felvettek tagnak, akik nem az építőiparban dolgoztak. Végül egész páholyok jöttek létre, amelyek ilyen személyekből álltak, ami a kőművesekből álló páholyoktól a más foglalkozású emberekből álló páholyok felé vezetett, akik összegyűltek és megosztották egymással az ácsmunkára, építészetre és kőművességre való utalásokkal teli rituálét.
1717-ben négy ilyen páholy Angliában összeült és megalakította az első nagypáholyt. A Nagypáholy olyan szabadkőműves testület, amely egy bizonyos földrajzi területen belül a páholyok felett rendelkezik joghatósággal. Minden államnak saját nagypáholya van. A Columbia kerületnek is van saját nagypáholya.
A szimbolikus, kézműves vagy kék páholyos szabadkőművességnek három fokozata van. A három fokozat sorrendben a következő: Entered Apprentice, Fellow Craft és Master Mason. A korai spekulatív szabadkőművességben csak egy fokozat volt. Később kialakult egy kétfokozatú rendszer, és végül a mai háromfokozatú rendszer alakult ki, amely Kr.u. 1760 körül már szilárdan megvolt
A “fokozat” egy dráma, amelyben a szabadkőművesség újdonsült tagjának, a jelöltnek kulcsszerepet kell játszania. Ezeknek a drámáknak számos jellemzőjük van, és progresszív jellegűek, vagyis egymásra épülnek. Ezeket a drámákat csak a szabadkőművesek jelenlétében játsszák el, és az erkölcsi nevelés célját szolgálják. Minden egyes szabadkőműves fokozat egyedi jellemzője a jelölt által vállalt “kötelezettség”. A kötelezettség egy eskü, amelyet azzal a céllal tesznek, hogy a jelöltet szabadkőműves kötelességeire oktassák.
A három fokozatnak bibliai alapja van. Sok bibliai képet használnak a fokozatok rituáléjában. A szabadkőműves rituáléban használt központi bibliai kép Salamon király templomának építése, ahogyan azt az Ószövetség I. Királyok és II. krónikák könyvei aprólékosan leírják számunkra. Amikor egy szabadkőműves páholy ülésezik, a Szentírás nyitva van a páholy oltárán.
A szabadkőművesség megköveteli követőitől az Istenben és a halál utáni életben való hitet, bár senkitől sem kéri, hogy e két hit értelmezésének részleteit kifejtse. A jelöltnek minden egyes fokozat átadása után meg kell tanulnia némi emlékezetmunkát. Meghatározott idő áll rendelkezésére, hogy megtanulja a katekizmust, azaz a kérdések és válaszok egy sorát, és azokat a páholy tagjai előtt egy páholygyűlésen elmondja.
A szabadkőművesség nem vallás. A szabadkőművességben nincs semmi olyan, ami az ember vallásos életébe beleavatkozna. Minden vallású és keresztény felekezetű személy része a világméretű szabadkőműves testvériségnek. A vallás és a politika két olyan téma, amelyet nem szabad megvitatni, amikor egy páholy ülésezik.
A szabadkőművesség a kevésbé szerencsések megsegítésének fontosságát tanítja. Különösen hangsúlyozza a szabadkőművesek özvegyeiről és árváiról való gondoskodást. Valóban, a legtöbb nagypáholynak van a fennhatósága alatt egy otthon az idős szabadkőművesek, feleségeik és özvegyeik számára, valamint egy otthon a szabadkőműves árvák számára. Csak az Egyesült Államokban a szabadkőművesség minden ága együttesen több mint 1,5 millió dollár jótékonysági segélyt nyújt naponta!
A szabadkőművesség arra kéri a jelöltjeit, hogy ne mondják el a rituálé részleteit a nem szabadkőműveseknek. Ez nem azért van, mert a szabadkőművesség szégyell valamit. Hanem azért, mert a titoktartás egy eleme a szabadkőműves tanítás iránti érdeklődés fokozását szolgálja. Azért is, mert a legtöbb embernek nem lenne előnyös, ha a szabadkőműves tanításokkal a szabadkőműves fokozatrendszer kontextusán kívül ismerkedne meg.
Miért tartják titokban a szabadkőművesek a szertartásaikat? Ugyanazért, amiért az ősi kőművesek is megtartották a szakmai titkaikat. Titoktartásuk segített a jobb minőségű munka fenntartásában. A mi mai titkolózásunk segít abban, hogy a jó embert jobbá tegyük. Nehéz elhinni, hogy a szabadkőművesség titkai gonoszak, ha figyelembe vesszük a szabadkőművesség örökségét, amely olyan befolyásos vezetők hosszú listáját tartalmazza, mint Paul Revere, George Washington, Andrew Jackson, Theodore Roosevelt, Douglas MacArthur, Franklin D. Roosevelt, Harry Truman, Stephen F. Austin és Sam Houston. Nehéz elhinni, hogy a szabadkőművesség titkai gonoszak, amikor annyi szabadkőművest látunk, akik minden közösség létfontosságú részeként dolgoznak azért, hogy jobb templomokat, jobb iskolákat és jobb kormányokat biztosítsanak. Nehéz belenézni egy kisgyermek szemébe egy szentélykórházban, és azt mondani, hogy a szabadkőművesség titkai gonoszak. Ha valóban hiszünk a bibliai tanításban: “gyümölcseikről ismeritek meg őket”, akkor el kell hinnünk, hogy a szabadkőművesség titkai valóban segítenek abban, hogy a jó ember jobbá váljon.
A szabadkőművesség hatása olyan, mint az otthon és az egyház hatása. Nem hoz létre tökéletes emberi lényeket. az otthon legjobb erőfeszítései ellenére sem volt még soha tökéletes gyermek. Az egyház legjobb erőfeszítései ellenére sem volt még soha tökéletes keresztény. A szabadkőművesség legjobb erőfeszítései ellenére sem született soha tökéletes szabadkőműves. Ennek ellenére mindezeknek van helyük a társadalmunkban. Az ember alaptermészete olyan, hogy minden jó hatásra szüksége van, amit csak kaphat. Szüksége van a jó otthon erős befolyására. Szüksége van egy elkötelezett hívekből álló, elkötelezett egyház erős befolyására. Szüksége van az elkötelezett tanárok befolyására az állami iskolákban. De ha már mindent elmondtunk, nem árt egy kis plusz lökés, amely a civil szervezetektől, a szakmai szervezetektől és a testvéri szervezetektől származik. A szabadkőművesség büszke öröksége 171; évek óta szolgál Texas államnak, és reméljük, hogy ez a beszélgetés segített abban, hogy jobban megértsék testvéri szervezetünk célját. A texasi szabadkőművesség most azzal a reménnyel tekint a jövőbe, hogy a jobb megértés lehetővé teszi, hogy a páholy elfoglalja az őt megillető helyet minden texasi közösségben, közvetlenül az egyház, az otthon, az iskolák és a civil szervezetek mellett, mint a jót szolgáló pozitív erő. Ezzel a jobb megértéssel minden okunk megvan azt hinni, hogy mindannyian együtt dolgozhatunk azon, hogy kormányunk, iskoláink és egyházaink még erősebbek legyenek, mint eddig. Texas ereje mindig is mindezen csoportok együttes erőfeszítéseire épült, és a Texasi Nagypáholy értékes szolgálatot tett egyházainknak, nemzetünknek, államunknak és közösségünknek.”
1835 márciusában tartották az első szabadkőműves gyűlést Texasban egy texasi páholy megalapítása céljából. Hat szabadkőműves találkozott egy tölgyfa alatt Brazoria városának közelében. A louisianai nagypáholyhoz folyamodtak felmentésért, hogy páholyt alapíthassanak és nyithassanak. Kiadták a felmentést, majd később az alapítólevelet. Ez az első texasi páholy a 36. számú Holland páholy nevet kapta. Nevét a louisianai szabadkőművesek akkori nagymesteréről, John Henry Hollandról kapta. Anson Jones volt a Holland Lodge No. 36, a mai Holland Lodge No. 1 első tiszteletreméltó mestere. Az alapítólevelet John M. Allen hozta el és adta át Anson Jonesnak közvetlenül a San Jacinto-i csata előtt.
Két további texasi páholy alakult, amelyek szintén a louisianai nagypáholytól kaptak felmentést és alapítólevelet. Ezek voltak a következők: Milam Lodge No. 40 Nacogdoches-ban, és a McFarland Lodge No. 41 San Augustine-ban. Mindkettő 1837-ben alakult. Ez a két páholy a 36. számú Holland páhollyal együtt képviselőket küldött Houstonba, és megalapították a Texasi Köztársaság Nagypáholyát. A kongresszus Anson Jonest választotta a texasi szabadkőművesek első nagymesterévé. Meg kell jegyezni, hogy Anson Jones volt a Texasi Köztársaság negyedik és egyben utolsó elnöke, mielőtt állam lett volna.
Most több mint 122 000 szabadkőműves él Texasban, összesen 914 páholyban. Mennyire megnőttünk ez alatt a 171 év alatt! Optimistán tekintünk a texasi szabadkőművesség jövője elé, és bízunk abban, hogy büszke örökségére az elkövetkező években olyan módon fogunk építeni, amely továbbra is szolgálja és tiszteli Texas nagyszerű államát, amelynek részei vagyunk.
A három fokozat átadásáért egyszeri, névleges díjat szednek. Ezt követően a szabadkőműves éves tagdíjat fizet annak a páholynak, amelynek tagja lett. Egyetlen szabadkőművesnek sem szabad megkérnie egy másik személyt, hogy szabadkőműves legyen. Az egyes emberen múlik, akit érdekel, hogy szabadkőműves legyen, hogy egy általa ismert szabadkőművestől kérjen kérvényt a testvériséghez való csatlakozásra.
Látogasson el páholykeresőnkbe, hogy megtalálja az Önhöz közeli páholyt.