Stanford study: Nem minden kutyaharapást kell antibiotikummal kezelni
Nem sokkal az ünnepek előtt a férjem elzavart a sürgősségire, mert mindkét kezemre csúnya kutyaharapást kaptam. Az esethez tartozott meglepetés (az új nevelő kutyánk olyan aranyosnak tűnt!), szédülés és hányinger a sokktól, csodálatosan gondoskodó orvosi személyzet, néhány öltés és antibiotikum felírása.
Még soha nem harapott meg állat, és a protokoll is új volt számomra. Persze, a sebek csúnyán néztek ki, de feltételeztem, hogy csak össze kell varrni őket, és meggyógyulok, mint amikor véletlenül megvágtam magam egy konyhakéssel. Kiderült, hogy a fertőzésveszélyt olyan magasnak tartják az állatharapásoknál, hogy nem csak a profilaktikus antibiotikumokat írják fel magától értetődően, de az orvos vonakodott az öltéstől is, nehogy a zárt sebből a káros baktériumok gyulladt zsebe legyen. Miután konzultált egy plasztikai sebésszel, a kompromisszum az volt, hogy három vagy négy öltéssel “varrják össze”, holott tíz vagy tizenkét öltés lett volna a megfelelő.
Míg ez egy tanulságos tapasztalat volt számomra (a kutyák viselkedésében és az orvosi protokollban egyaránt!), az orvosok jól ismerik a harapások fertőzésveszélyét. Egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy a kutyaharapás esetén alkalmazott protokollnak a harapás jellemzőitől függően kell változnia, és nem biztos, hogy szükség van rutinszerű antibiotikum-felírásra.
A Stanford orvostanhallgatója, Meg Tabaka által Dr. James Quinn, a sürgősségi orvoslás professzorának felügyelete mellett végzett tanulmányban közel 500 olyan beteget követtek nyomon, akiket kutyaharapás miatt kezeltek az elmúlt 4,5 évben. A fertőzések előfordulását két jellemzővel hozták összefüggésbe: a szúrt sebekkel és a zárt sebekkel. A mintában fertőződött sebek mindössze 2,6 százaléka nem volt sem szúrt, sem zárt seb a kezelés során. A kutatók következtetése az, hogy a szúrt sebek és a zárt sebek elég nagy fertőzésveszélynek vannak kitéve ahhoz, hogy profilaktikus antibiotikumok alkalmazása indokolt legyen. Ebből az is következhet, hogy más típusú sebek esetében az antibiotikumokra nem feltétlenül van szükség – vagyis az előnyök nem biztos, hogy meghaladják a kockázatokat.
Amikor felvettem Quinnnel a kapcsolatot, válaszolt néhány kérdésemre a kutatással kapcsolatban:
Mi az, ami miatt a kutyaharapásoknál magas a fertőzés kockázata?
Gyakorlatilag a bakteriológia, különösen a Pasturella fertőzés, valamint a kapcsolódó trauma és szövetkárosodás. A jelenlegi gyakorlat az, hogy túlbecsülik a fertőzés előfordulását, és így túlkezelik a harapásokat profilaktikus antibiotikumokkal… egy rövid profilaktikus kúra valójában nem olyan veszélyes (a rezisztencia, a mellékhatások szempontjából), mint egy dokumentált fertőzés esetén egy hosszabb kúra.
Mi számít “zárt” sebnek?
Minden lezárásra gondolok. A varratok még inkább veszélyeztetettek, mivel további traumát és idegen testet okoznak a sebben. A laza vagy szoros zárás értéke nem jól tanulmányozott. Szerintem minden lezárás kapjon extra tisztítást és profilaktikus antibiotikumot, ha kozmetikai okokból fontos a lezárás. Egyébként nyitva kell hagyni, hogy másodlagosan gyógyuljanak.”
Mit kell tudnia az olvasóknak a más állatok harapásairól?
A macskák harapásai ritkán okoznak szakadást, és általában szúrások, így magasabb a fertőzési arányuk, és a Pasturella is fontos organizmus. A vadállatoktól származó harapások ritkák, de ha előfordulnak, általában profilaktikus antibiotikummal kell kezelni őket. Ennél is fontosabb, hogy a veszettség megfontolása elsődleges szempont legyen.”
Mi a fő üzenet, amit remél, hogy az orvosok átvesznek ebből a tanulmányból?
A kutyaharapásos fertőzések valódi előfordulási gyakoriságát valószínűleg túlbecsülik a szakirodalomban, és valószínűleg régi adatokon alapulnak, amikor még nem tisztítottuk rutinszerűen a sebeket. Ha az orvosok szelektívebbek lennének, és csak a mély szúrásokat, a zárást igénylő sebeket és az immunszupprimált vagy cukorbetegek sebeit kezelnék, az racionálisabb és költséghatékonyabb megközelítés lenne, mint az összes vagy a legtöbb kutyaharapás kezelése, ahogyan azt jelenleg teszik.
A tanulmányban vázolt irányelvek szerint az én konkrét harapásom jó jelölt volt antibiotikumra, mivel varratokat igényelt, még ha azok lazák is voltak. Mindenesetre hálásan jelenthetem, hogy szépen meggyógyultam!
Előtte: és Kutatások szerint a kutyákból származó baktériumok védelmet nyújthatnak az asztma ellen
Fotó: philhearing