Hogyan gyakori a mostohatestvérek házassága?
Ebben a cikkben a következő kérdésre adunk választ: Mennyire gyakori, hogy a mostohatestvérek összeházasodnak? Beszélni fogunk a mostohatestvér házasságkötésének erkölcsi következményeiről, a Westermarck-effektusról és a genetikai szexuális vonzalomról.
Tartalomjegyzék
Mennyire gyakori a mostohatestvérek házassága?
A genetikai problémák körül számos kulturális tabu alakul ki. Biológiailag semmi baj nincs azzal, ha két olyan ember, akiket teljesen különböző szülőpárok hoztak létre, vonzódnak egymáshoz.
A társadalmi problémák egészen más dolog lehetnek. Minél régebb óta élhettek esetleg egy fedél alatt, annál furcsábbnak tűnhettek a kívülállók szemében. Én azt mondanám, hogy ez teljesen gyógyítható egy másik közösségbe költözéssel, de anélkül, hogy tudnám, hogy a felek milyen idősek és függetlenek, nehéz megmondani, hogy ez praktikus-e.
Szóval, mint sok más kérdésben, amivel az emberek küzdenek, ez is a körülményektől függhet, de semmi erkölcsileg visszataszító nincs a helyzetben, csak meg kell kérdezni, hogy a közösségben és a családban milyen következményei vannak…
Vegyünk egy példát. Ha a mostohatestvéred az anyád lánya egy másik apától, akkor is a te véred felét örökölte. Mindketten testvérek vagytok. Nem tudom, hogy ha a gyerekek az apád és egy másik anya gyermekei, akkor miért hívják őket testvéreknek, ha pedig az anyád és egy másik apa gyermekei, akkor miért hívják őket mostohatestvéreknek.
Most: ha két különböző családról van szó, vagyis, hogy a mostohatestvéred a mostohaapád vagy a mostohaanyád lánya volt, de nincs vérségi kapcsolatotok, akkor nem tudom, hogy a jogi dolgok hogyan mennek ezzel.
A vérségi kérdés azért van, mert a gyerekek betegségeket örökölnek és másokat szereznek. Ez olyan, mint a félvérfertőzés.
Side Note: Ezt a blogot több mint 500.000 havi oldalletöltésre növeltem, és most már ebből finanszírozzuk a jótékonysági küldetéseinket. Ha blogot szeretnél indítani, mint bevételi forrást, vagy segíteni akarsz a közösségeden, akkor nézd meg a Hogyan indítsunk blogot című útmutatónkat.
Miért érzi a legtöbb ember elutasítónak a testvérkapcsolatot, még akkor is, ha az konszenzusos?
A válasz a vérfertőzés tabuja. A kultúrák túlnyomó többségében a különböző vérségi fokú rokonok – szülők a fiaikkal és lányaikkal, testvérek egymás között, és kisebb mértékben az unokatestvérek – közötti szexuális kapcsolat társadalmilag nem elfogadott. Néha jogilag is tiltottak.
Az egyik magyarázat az exogámia szabálya: a primitív törzsekben a fiatalok a csoporton kívül kerestek maguknak partnert – egyes társadalmakban a nők, máshol a férfiak távoztak -, és ezek a házassági kötelékek előnyben részesítették a más vérvonalakkal való szövetségeket, ami erősítette a családmagot és csökkentette a szomszédokkal való konfrontáció lehetőségét, de van biológiai ok is.
Amikor az emberek több generáción át rokonaikkal párban élnek, megnő az öröklődő betegségek kockázata; az egyének kevésbé termékennyé válnak, és kevesebbet szaporodnak. Más szóval az evolúció jutalmazza a genetikai örökség szétszóródását, és bünteti annak koncentrációját.
A biológiai értelmezést erősíti az az érv, hogy egyes állatfajok is kerülik a rokonaik tagjaival való párosodást. Az olyan fajoknál, mint a csimpánzok vagy a pókmajmok, a nőstényeknek el kell hagyniuk a szülőcsoportjukat, amikor elérik az ivarérettséget, és új csoportot kell keresniük. A kappucinóknál vagy a makákóknál ez éppen fordítva van, a hímeknek kell elhagyniuk a csoportot.
Egy adaptív mechanizmus, amely garantálja e szabály betartását, a szexuális elutasítás kialakulása azokkal az emberekkel szemben, akikkel együtt élünk; az úgynevezett Westermarck-effektus már kora gyermekkorban kialakul, de egyes tudósok szerint ez magyarázná a vágy csökkenését a hosszú távú házasságokban is.
A Westermarck-effektus: a vágy hiánya a gyermekkori barátok iránt
Sok embert érdekel, hogy milyen tulajdonságok és viselkedési stílusok fokozzák a személyes vonzerőt, de kevesebben próbálnak megismerni dolgokat azokról a tényezőkről is, amelyek megölik a vonzalom minden lehetőségét.
Ezért nem meglepő, hogy olyan keveset tudunk a Westermarck-effektusról, egy hipotetikus pszichológiai jelenségről, amely szerint az ember hajlamos arra, hogy ne érezzen szexuális vágyat azok iránt az emberek iránt, akikkel a korai gyermekkorában folyamatosan érintkezik, függetlenül attól, hogy rokonok-e vagy sem.
Miért fordulhat elő ez a furcsa tendencia? A magyarázó javaslatok, amelyeket számos kutató fontolgat a Westermarck-effektus ismeretlenségének megoldására, a vérfertőzés jelenségéhez kapcsolódnak.
A valószínűség
Edvard Alexander Westermarck a 19. század közepén született finn antropológus, aki a házasságról, az exogámiáról és a vérfertőzésről szóló elméleteiről ismert.
Az utóbbival kapcsolatban Westermarck azt az elképzelést terjesztette elő, hogy a vérfertőzés elkerülése a természetes szelekció terméke. Számára a családtagok közötti szaporodás elkerülése egy olyan adaptív mechanizmus része lenne, amelyet a génjeinkben hordozunk, és amely e viselkedés evolúciós értelemben vett előnye miatt terjedt volna el a populációban.
Mivel a vérfertőzésből származó utódoknak súlyos egészségügyi problémáik lehetnek, a szelekció egy olyan mechanizmust vájt ki a genetikánkban, amellyel nem kedveljük ezt, ami önmagában adaptív előnyt jelentene.
Végeredményben Westermarck úgy vélte, hogy a természetes szelekció a közeli rokonok közötti kapcsolatok megakadályozásával alakította ki egész fajunk szexuális hajlamát.
A szexuális vonzalom elnyomása a vérfertőzés elkerülése érdekében
De hogyan tenné a természetes szelekció a vérfertőzés-elkerülő viselkedésmódok elősegítését? Hiszen nincs olyan tulajdonság, amely alapján szabad szemmel felismerhetnénk a testvéreket.
Westermarck szerint az evolúció úgy döntött, hogy a rokonok közötti idegenkedés mechanizmusának megteremtése érdekében a statisztikát húzza elő. Mivel azok az emberek, akik életük első éveiben naponta látják egymást és ugyanahhoz a környezethez tartoznak, sok lehetőségük van a rokonságra, a szexuális vonzalom elfojtására használt kritérium a gyermekkori közelség megléte vagy hiánya.
Ez a hajlam, hogy ne vonzódjunk azokhoz az emberekhez, akikkel életünk első pillanataiban időszakosan kapcsolatba kerülünk, genetikai alapú lenne, és evolúciós előnyt jelentene; de ennek következtében például a régi gyermekkori barátságok iránt sem mutatnánk szexuális érdeklődést.
Genetikai szexuális vonzalom
Az a különös, hogy a tudományos szakirodalom leírja azt a lenyomatot, amely arra késztet bennünket, hogy kerüljük a közeli rokonokkal vagy gyermekkori barátokkal való kapcsolatokat, de egy látszólag ellentmondásos jelenséget is: a genetikai szexuális vonzalmat, amelynek révén egy család külön felnövő tagjai (például mostohatestvérek) idősebb korukban vonzalmat érezhetnek egymáshoz.
Ez a szindróma az utóbbi években vált ismertté az örökbefogadási folyamatok következtében különböző otthonokban élő rokonok újraegyesülése miatt.
Patrick Stübing és Susan Karolevski külön nőttek fel, mert 3 éves korában örökbe adták Lipcsében (Németország). Két évtizeddel később találkozott biológiai családjával, és kapcsolatot kezdett 16 éves húgával, aki enyhe szellemi fogyatékosságban szenvedett.
Négy gyermekük született: kettő közülük súlyosan értelmi fogyatékos, egy veleszületett szívbetegséggel született, a negyedik pedig normális. Mivel Németországban a vérfertőzés törvénytelen, Stübinget bebörtönözték, és elvették tőlük a három idősebb gyermek felügyeleti jogát. Az ügy nagyon ellentmondásos volt – a társadalom egy része kérte, hogy törjék meg “az utolsó tabut” -, de 2012-ben a strasbourgi bíróság a német igazságszolgáltatás javára döntött.
Az örökletes betegségeknek van egy olyan csoportja, amelyek megnyilvánulásához az szükséges, hogy a gén mindkét példánya mutálódjon. Ebben az esetben, ha a szülők rokonok, leszármazottaik 50%-os eséllyel lesznek a betegség hordozói, és 25%-os eséllyel szenvednek a betegségben.
Bár a valószínűség, hogy a gyermekek rendellenességben szenvednek, függ a vérrokonsági foktól, a számítások szerint közel kétszer akkora, mint a rokonság nélkülieknél. A fenilketonúria, a cisztás fibrózis vagy a porfíria néhány betegség ebből a csoportból.
Side Note: Kipróbáltam és teszteltem különböző termékeket és szolgáltatásokat, hogy segítsenek a szorongásomon és a depressziómon. A legjobb ajánlásaimat itt találja, valamint az összes termék és szolgáltatás teljes listáját, amelyeket csapatunk tesztelt a különböző mentális egészségi állapotok és az általános jólét érdekében.
GYIK a következő témában: Mennyire gyakori a mostohatestvérek házassága?
Az emberek összeházasodnak a mostohatestvéreikkel?
Az emberek általában összeházasodhatnak mostohatestvéreikkel, hacsak az országuk törvényei nem tiltják. Ha a mostohatestvérek nem állnak vérrokonságban, akkor összeházasodhatnak, és akár gyermekeik is lehetnek. A vér szerinti rokonok közötti házasság azonban illegális.
A mostohatestvérrel való házasság törvénytelen?
A mostohatestvéreddel való házasság, ha nem vagytok vérrokonságban, nem törvénytelen. Egyébként a vérrokonok (testvér, szülő, nagyszülő, gyermek, unoka, mostohaszülő, nagyszülők házastársa, házastárs gyermeke, házastárs unokája, testvér gyermeke vagy szülő testvére) közötti házasságot a világ legtöbb országában büntetik a törvények.”
Normális-e, hogy vonzódsz a családtagokhoz?
Normális dolog nem vonzódni a családtagokhoz, azonban elég sok eset van, ami bizonyítja, hogy ez előfordul. Erre még egy kifejezés is létezik, amit Genetikai Szexuális Vonzalomnak vagy GSA-nak hívnak.
Miért nem találjuk vonzónak a testvéreinket?
Azért nem találjuk vonzónak a testvéreinket, mert túl közel nőttünk fel hozzájuk. Az állandó közelség az ingerek telítődéséhez és túl sok ismeretséghez vezet a testvérek között, ami megöl minden vonzalmat. Ez még olyan embereknél is megfigyelhető, akik nem rokonok, de egy házban nőnek fel.”
Hogy hívják azt, amikor vonzódsz a testvéredhez?
Amikor a testvéredhez vonzódsz, genetikai szexuális vonzalomról beszélhetünk. A GSA azt jelenti, hogy közeli vérrokonok között erős szexuális vonzalom alakulhat ki, de csak akkor, ha felnőttként találkoznak először. Más esetekben vérfertőzésről beszélünk.
Törvénytelen lefeküdni az unokatestvéreddel?
A legtöbb országban igen, illegális lefeküdni az unokatestvéreddel, szülőddel, nagyszülőddel, testvéreddel.
Következtetések
Ebben a cikkben a következő kérdésre adtunk választ: Mennyire gyakori a mostohatestvérek házassága? Beszéltünk a mostohatestvér házasságkötésének erkölcsi következményeiről, a Westermarck-effektusról és a genetikai szexuális vonzalomról.
Összefoglalva, elég esetet ismerünk a testvérek közötti romantikus és szenvedélyes szerelemről ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a testvéri vérfertőzés megtörténhet. Biológiailag semmi baj nincs azzal, ha két olyan ember, akiket teljesen különböző szülőpárok hoztak létre, vonzódnak egymáshoz.
Azt azonban figyelembe kell vennie, hogy a társadalmi kérdések egészen másról szólhatnak. Minél régebb óta élhettek egy fedél alatt, annál furcsábbnak tűnhettek a kívülállók szemében.
Ha bármilyen egyéb kérdésed vagy észrevételed van a tartalommal kapcsolatban, kérjük, jelezd nekünk!
Pendergrast, M. (1995). Az emlékezet áldozatai: Vérfertőzéssel kapcsolatos vádak és összetört életek.
“Vérfertőzés”. Szerző: Sz: Julia Máxima Uriarte. To: Utolsó kiadás:
Findafamilyattorney.com – Illegális a mostohatestvérek házassága?
Legalbeagle.com – Mely államokban illegális a mostohatestvérek házassága?