Oroszlánhal
Az oroszlánhal a sósvízi akváriumokban népszerű, gyönyörű ragadozó hal. Hosszú tüskéikkel és drámai mintáikkal ezek a halak valóban látványosságot nyújtanak. Sajnos a vadonban invazív fajként kezdenek problémát jelenteni. Az invazív fajok olyan állatok, amelyek olyan helyen telepedtek meg, ahol a természetben nem fordulnak elő. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon az oroszlánhalról.
Az oroszlánhal leírása
A halnak számos fajtája létezik. Túlnyomó többségük világos színű, vörös csíkokkal. Testükön gyakorlatilag minden uszonyukból hosszú tüskék sugárzanak ki. Ezek a tüskék, bár gyönyörűek, egyes állatok számára igen halálosak lehetnek, és méreggel vannak ellátva, hogy megvédjék a halat a megevéstől.
Érdekes tények az oroszlánhalról
Ez egy érdekes és szívós hal. Bár ezek a halak invazív fajként komoly veszélyt jelentenek az Atlanti-óceánban, mégis gyönyörű és érdekes állatok.
- Egy soknevű hal – Az oroszlánhalat általában zebrahalnak, pulykahalnak, lepkehalnak, tűzhalnak és ízletes halnak is nevezik.
- A nevekről – Az összes oroszlánhal a Pterois nemzetségbe tartozik. Ez a név a görög “pteroeis” szóból származik, ami azt jelenti: “szárnyas”, vagy “tollas”.”
- Halászhal? – Az oroszlánhalaknak apró bojtok nőnek a szemöldökükből és az állukból. Ezek a bojtok a horgászhalak csalijához hasonlítanak, és arra szolgálnak, hogy a kis halakat közeledésre csábítsák. Ahogy a halak idősebbek lesznek, egyre ügyesebbek lesznek a vadászatban, és abbahagyják a bojtok használatát.
- Tüskés rágcsálnivaló – Az oroszlánhalak valójában egészen egészségesek, ha eltávolítjuk a tüskéiket! Néhány más mérges hallal (például a gömbhalakkal) ellentétben a méreg csak a tüskékben található, így a hal testének biztonságos fogyasztása meglehetősen egyszerű. Még az amatőr halászok is képesek megfelelően eltávolítani a mérgező tüskéket, hogy előkészítsék a halat fogyasztásra. A tüskék egyszerű eltávolításának módját itt találja.
Az oroszlánhal élőhelye
Ezek a halak főként sekély korallzátonyok környezetében élnek, bár időnként mélyebb vizekben is előfordulnak. Gyakran élnek trópusi és szubtrópusi vizekben, és úgy tűnik, hogy területük kialakításához a part menti területeket és a védett kikötőket részesítik előnyben. Zátonyok, lagúnák és sziklaalakzatok szélén vadásznak.
Az oroszlánhalak elterjedése
természetes elterjedési terület
A különböző oroszlánhalfajok természetes elterjedési területe eltérő. Populációi Dél-Korea és Japán óceánjaitól Kelet-Ausztrália partjain át egészen a Csendes-óceán déli részéig megtalálhatók. Egy másik faj természetes módon az Indiai-óceánban fordul elő.
Invazív elterjedési terület
Invazív oroszlánhalfajok telepedtek meg és terjedtek el az Atlanti-óceán nyugati részén. Ezek a halak az Egyesült Államok délkeleti és öböl-parti partvidékének nagy részén, valamint a Karib-tengerben is megerősítést nyertek. Még a New York-i Long Island partjainál is fogtak már fiatal egyedeket.
Az oroszlánhal táplálkozása
Ezek a gyönyörű halak elsősorban apró halakkal, puhatestűekkel és gerinctelenekkel táplálkoznak. Éjszaka és kora reggel táplálkoznak, és zsákmányukat egészben lenyelik. Arról is ismertek, hogy időnként saját fajuk kisebb tagjait is kannibalizálják.
A halevők inváziója! A probléma ezzel az invazív fajjal
Ez az invazív faj egyre nagyobb problémát jelent az Egyesült Államok délkeleti partjainál. Ezeknek az invazív halaknak mintegy 93%-a egyetlen faj – a vörös oroszlánhal. Úgy vélik, hogy eredetileg Floridából kerültek az Atlanti-óceánba, az első feljegyzett eset az 1992-es Andrew hurrikán során egy elpusztult akváriumból kiszabadult hal volt.
Ezeket a ragadozókat szándékosan is szabadon engedték. Úgy vélik, hogy kezdő akvaristák engedik szabadon a halakat, amikor azok gondozása nehezebbnek bizonyul az eredetileg vártnál. Alapvetően akkor dobják a halat az óceánba, amikor az elkezdi megenni a többi halukat.
Az invazív fajok következményei rendkívül károsak lehetnek az adott terület természetes ökoszisztémáira. Ez a csúcsragadozó kiszorítja a többi túlhalászott populációt a természetes élőhelyükről. Ezek a halak közvetlenül versenyeznek az őshonos ragadozó halakkal, például a snapperrel és a csoportos sügérrel, a helyért és a táplálékért. A ragadozó ragadozók, az oroszlánhalak gyakorlatilag minden halfaj fiatal egyedeit is megeszik, és ahogy tovább szaporodnak, egyre többet és többet esznek.
Az oroszlánhalak és az emberi kölcsönhatás
Az Atlanti-óceánban e ragadozók által okozott károk ellensúlyozására különböző szervezetek inváziós fajokra vonatkozó kezdeményezéseket hoztak létre, hogy ösztönözzék e halak vadászatát. Az egyik szervezet, az Arubai Oroszlánhal Kezdeményezés (“ALFI”) ingyenes tanfolyamokat kínál az oroszlánhal-vadászat vezetőjévé váláshoz. A Florida Fish and Wildlife Conservation Commission (“FWC”) szintén rengeteg hasznos információt nyújt a potenciális “oroszlánhalászok” számára. Az FWC még visszatérítési lehetőségeket is kínál e halak megöléséért.
Honosítás
Az oroszlánhalat nem háziasították. Akváriumokban azonban széles körben tartják. Feltűnő színezetük miatt rendkívül népszerűek a sósvízi akváriumok világában.
Az oroszlánhal jó háziállat
A megfelelő környezetben jó háziállat lehet, ha közömbös is. Soha nem fogod tudni megsimogatni a házi haladat. Mivel ez a hal ragadozó, az akváriumodban lévő többi halnak nagyobbnak kell lennie az oroszlánhaladnál, amikor az teljesen kifejlődik. Minden náluk kisebb halat megeszik.
Az oroszlánhalak gondozása
Az oroszlánhalak több gondoskodást igényelnek, mint az átlagos akváriumi halak. A sósvízi akváriumok lényegesen több karbantartást igényelnek, mint az édesvízi akváriumok. A sósvízi akvárium fenntartásának többletnehezsége mellett ezeket a halakat összetett étrenddel is etetni kell, és gyakran élő táplálékra van szükségük. Ajánlott továbbá 120 gallonos vagy annál nagyobb akváriumban tartani őket, számos búvóhellyel.
Az oroszlánhalak viselkedése
Az oroszlánhalak általában éjszakai életmódot folytatnak, ami azt jelenti, hogy inkább éjszaka vadásznak. Azonban nappal is megfigyelhetők úszva, különösen az Atlanti-óceánban lévő inváziós elterjedési területükön. Akár 15 évig is élhetnek, és ezt az időt kialakult területeken töltik, amelyeket agresszívan védelmeznek minden betolakodóval szemben.
Szaporodás
A szaporodás során a hímek sötétebbé, a nőstények pedig halványabbá válnak. Ez az egyetlen alkalom, amikor a nemek könnyen megkülönböztethetők ezeknél a halaknál. A nőstény halak párzásonként 15 000 ikrát termelnek. Az ikrák 36 óra alatt kelnek ki, és körülbelül egy hónapot töltenek lárvaállapotban, az óceáni áramlatok által szállítva.