Walter Johnson
From Semipro to Star
Johnson szülei Svédországból bevándorolt farmerek voltak, akik először Ohióban telepedtek le, majd fedett kocsival Kansasba utaztak. Walter Perry Johnson 1887. november 6-án született a kansasi Humboldtban. A család 1901-ben a kaliforniai Orange megyébe költözött, abban a reményben, hogy az olajmezőkön dolgozva jobban meg tudnak élni. Ott Walter a Fullerton High Schoolba járt, és a baseballcsapat sztárja volt. Érettségi után rövid ideig a washingtoni Tacomában baseballozott, majd az idahói Weiserbe költözött, és a Weiser Telephone Company-nál kapott munkát. Havi 75 dollárért lyukakat ásott a telefonpóznákhoz, és dobott a vállalat félprofi csapatában.
Johnson olyan félkarú dobással dobta a labdát, amely annyira megtévesztő volt, hogy a gyors labdája mintha a csípő zsebéből jött volna ki, és elszáguldott volna az ütő mellett. Az ütők szerencséjére az irányítása is tűpontos volt. Johnson figyelemre méltó dobóteljesítményeinek híre keletre is eljutott, egy utazó szivarárus beszámolói révén, aki a major ligás csapatoknak küldött jelentéseiben dicsérte a srác gyorslabdáját. Az egyik riporter ezt írta: “Olyan gyorsan dob, hogy nem látod őket, és tudja, hova dob, mert ha nem tudná, holttestek lennének szerte Idahóban”. A Senators egy sérült elkapót, Cliff Blankenshipet küldte el, hogy felderítse őt. Blankenship szerződést kötött Johnsonnal, aki 1907 augusztusában csatlakozott a Washingtonhoz, miközben még soha nem játszott kisebb ligában. A Pittsburgh Pirates szerette volna szerződtetni, de nem volt hajlandó garantálni a 9 dolláros vonatjegyet hazafelé, ha nem kerül be a csapatba. Johnson havi 350 dollárért, 100 dolláros bónuszért és a vonatjegyért írt alá – és ez bizonyult a Senators valaha volt legjobb befektetésének.
Johnson 19 éves volt, amikor elkezdett dobni a Senatorsban. Augusztus 2-án a Detroit ellen debütált a nagy ligában, és 3-2-re kikapott. Ty Cobb azonban annyira lenyűgözte, hogy azt mondta a Tigers menedzserének, Frank Navinnak: “Szerezd meg ezt a srácot, még ha huszonötezer dollárba is kerül. Ez a legjobb kar, amit valaha láttam. Olyan gyors, hogy megijedtem tőle.” Navin visszautasította. Cobb később azt mondta: “A következő húsz évben csak annyit csinált, hogy megverte a Detroitot.”
A Johnson első három szezonjában 48 meccset veszített és csak 32-t nyert. Tehetsége és kitartása azonban már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt. 1908-ban négy nap alatt háromszor zárta ki a New York Highlanders (későbbi nevén Yankees) csapatát, és mindössze 12 találatot engedett. A következő négy napban további két meccset nyert a Philadelphia Athletics ellen, így nyolc nap alatt öt győzelmet aratott. A legendás sportújságíró, Grantland Rice hamarosan “The Big Train” (A nagy vonat) névvel illette Johnsont, mivel gyorslabdája egy mozdony erejével és sebességével rendelkezett. Csapattársai Barney Oldfield autóversenyző után “Barney”-nak hívták. Ez azért volt így, mert Johnson ugyanolyan vakmerő és kontrollálatlan volt a volán mögött, mint amennyire teljesen ura volt a pályán.
1910-ben Johnson volt a Senators nyitónapi kezdője. A mérkőzés előtt ünnepélyes “első dobást” kapott William Howard Taft elnöktől, amivel kezdetét vette az elnöki “első dobások” hagyománya a washingtoni nyitómérkőzéseken. Johnson együtemű shutouttal nyerte meg a mérkőzést. A későbbiekben kilenc nyitómeccset nyert meg négy különböző elnök előtt, ebből hetet shutouttal, és összesen 14 nyitómeccsen lépett pályára. Az utolsó, 1926-os meccsén 15-ös shutoutot ért el.
1910-ben Johnson 1,35 szerzett futás átlagot produkált, 42 kezdésből 38 teljes meccsel vezette a ligát, 313-at ütött ki, és 25 meccset nyert. 1912-ben újabb fantasztikus szezont futott a Senators színeiben, 32 meccset nyert meg, csak 12-t veszített el, és 1,39-es átlaggal vezette a ligát a szerzett futások átlagában és 303 strikeouttal.
1913-ban, 26 évesen Johnson valószínűleg a történelem legdominánsabb szezonját produkálta a major league dobójátékosai közül. “A Nagy Vonat” 36 mérkőzést nyert meg, 7-et vesztett el, mínusz 1,09-es earned run átlaga volt, és 346 inningben 243 ütőt ütött ki. Johnson 11 shutoutot ért el, és egy szakasz alatt 56 egymást követő gólnélküli inninget dobott. Soha többé egyetlen dobó sem nyert 36 mérkőzést egy szezonban. Erőfeszítéseiért Johnson elnyerte az American League legértékesebb játékosának járó új Chalmers-automobilt.
1910 és 1916 között Johnson hét egymást követő szezonban 25 győzelmet vagy annál jobbat ért el. Az első 11 major ligában töltött szezonja egyikében sem emelkedett 2,30 fölé a szerzett futásainak átlaga. Johnson 21 szezonjából 12-ben vezette a ligát strikeoutok tekintetében, köztük nyolc egymást követő évben, 1912 és 1919 között. Ötször vezette az Amerikai Ligát a szerzett futások átlagában, hatszor a győzelmekben, és hatszor a teljes mérkőzésekben. 1916-ban 371 dobott inning alatt egyetlen hazafutást sem engedett, ez a rekord soha nem fog megdőlni, mivel a dobók már nem dobnak 300 inningnél többet egy szezonban. 1918. május 11-én egy 18 inninges, 1-0-s győzelmet aratott a Chicago ellen.