Hogyan lehet újragondolni a jegygyűrűt a házasság vége után
A mai olvasói kérdés S-től érkezett, aki éppen válófélben van a férjétől. S, mint oly sok válófélben lévő nő, ellentmondásban van azzal kapcsolatban, hogy mit tegyen az eljegyzési gyűrűjével: Egy része szeretné megtartani a gyermekei számára, de… ez bonyolult. Megértem, és valószínűleg te is megérted.
Szóval S azt akarta tudni, hogy van-e valami ötletem, hogy mit tegyen az eljegyzési gyűrűjével. Megadom a 100%-ig őszinte válaszomat, azzal a megértéssel, hogy ez egy kényes téma, és azzal is, hogy a házasság szimbólumai (és maga az intézmény) olyan témák, amikről folyamatosan változó nézeteim vannak. Térjünk vissza egy pillanatra.
Amíg házas voltam, ha megkérdezték volna tőlem, mi a legféltettebb kincsem, habozás nélkül azt mondtam volna, hogy “az eljegyzési gyűrűm” – a 350 dolláros zálogházi gyűrű, amellyel Kendrick egy Las Vegas-i parkolóban megkérte a kezemet. Vágjunk kilenc évvel későbbre, amikor a gyűrűvel kapcsolatos események hármasa következett be:
- Az eredeti gyémántokat (amelyek nem voltak különösen jó minőségűek és három különböző méretűek voltak) három konyakszínű gyémántra cseréltem.
- Az eredeti gyémántokat beépítettem egy gyűrűbe, amelyet én magam terveztem és egyedi készíttettem más, számomra különleges darabokból származó kövek és arany felhasználásával, de amelyeket ritkán hordtam.
- Elvesztettem az eredeti eljegyzési gyűrűmet. Egyik este az éjjeliszekrényemre tettem, és másnapra eltűnt – valószínűleg a kíváncsi hároméves kezek, vagy talán néhány szeszélyes macskamancs áldozata lett. Mindenesetre soha többé nem láttam.
Ó, és aztán elváltam.
A gyűrűt az eredeti eljegyzési gyűrűm köveinek felhasználásával terveztem, és most a jobb gyűrűsujjamon van.
Míg kétségbeesetten szomorú voltam, amikor az eljegyzési gyűrűm először eltűnt – és persze, még mindig azt kívánom, bárcsak ne tűnt volna el -, most úgy gondolom, hogy van valami szinte bájos a szimbolikájában: szabadon engedték. Úgy került hozzám, hogy valaki előttem birtokolta – és feltehetően szerette -. Soha nem volt igazán *az enyém*… egy ideig az enyém volt, és a mi történetünk mindig is része lesz, de most új kalandok felé tart. Ennek ellenére valahogy nem tudom elhinni a szerencsémet, hogy az eredeti köveket éppen az eltűnése előtt távolítottam el, mert az általam készített egyedi gyűrű lényege az volt, hogy nem a “házasságot”, hanem a családot szimbolizálja.
És a család örökké tart.
Hogy rátérjek S. kérdésére – és általában az eljegyzési gyűrűk kérdésére a válás után -, íme, hogy én személy szerint hogyan kellene kezelni az ügyet.
Mikor adja vissza a gyűrűt az exének: Ha a gyűrű a partnere családja számára nagyon különleges örökség volt, akkor ezt tiszteletben kell tartania. Egyébként az az érzésem, hogy az eljegyzési gyűrűk ajándékok, és az ajándékokat nem szabad feltételekhez kötni. (A törvény a legtöbb államban egyébként ebben egyetért velem.)
Mikor adja el a gyűrűt: Ha anyagilag nehéz helyzetben van – a válások pokolian drágák, tapasztalatból beszélek -, és a gyűrű eladása kihúzná a bajból, engedje meg magának, hogy ezt tegye. Ez egy ajándék volt. Hagyd, hogy továbbra is az maradjon. (Ha te és az exed barátságban vagytok, és mindkettőtöknek jól jönne egy kis plusz pénz a válás utáni időszakban, szerintem nagyon kedves – bár biztosan nem szükséges – felajánlani, hogy az eladásból származó bevételt felezzétek meg.)
Mikor kell megmenteni a gyűrűt (a gyerekeknek, vagy bárkinek): Ha úgy gondolod, hogy a gyermekeid akarják majd a gyűrűt, vagy ha a darab bármilyen más okból nagyon különleges a családod számára, akkor semmi rossz nincs abban, ha egy széfbe teszed, és otthagyod. Vagy viselje! A jobb kezeden vagy – kapd fel a fejed – a bal kezeden. Ez a te tested, az ékszered és az életed; te csinálod magad.
Rövid történet: Ha nem akarod vagy nem kell eladni, és nem érzed kötelességednek visszaadni? Én azt mondom, képzeld újra a darabot, és tedd magadról szólóvá.
Ezt a megközelítést szem előtt tartva megkérdeztem S-t, hogy hajlandó lenne-e megosztani egy képet az eljegyzési gyűrűjéről és néhány további információt arról, hogy mi jelentene neki valamit, és kitaláltam neki néhány tervet.
Ez itt S eljegyzési gyűrűje: Három kerek gyémánt sárga aranyba foglalva. S azt is megemlítette, hogy van további aranya, amit be tudna olvasztani, hogy beledolgozza az ékszerbe. Szereti a rubint, mert ez a nővére és a nagymamája születési köve is, és a rózsakvarcot is (ami egyébként mindenféle szeretetet szimbolizál – beleértve az önszeretetet, a feltétel nélküli szeretetet és a barátságot).
Itt vannak az ötleteim S számára.
1. Egy aszimmetrikus gyűrű. (Megjegyezheted, hogy ezek a tervek mind aszimmetrikusak – ez egyrészt azért van, mert szeretem az aszimmetrikus ékszereket, másrészt pedig azért, mert három kővel dolgozunk, amelyek elképzelésem szerint S-t és a két fiát szimbolizálják). A felső gyűrű ötlete egy rózsakvarc középső követ emel ki (S kedvenc köve, amely mindenféle szeretetet és mély belső gyógyulást szimbolizál). A bal oldalon van az egyik gyémánt S eljegyzési gyűrűjéből, a másik oldalon pedig a maradék két gyémánt, valamint egy kis rubin (S húgának és nagymamájának születési köve).
A második gyűrű egy kicsit egyszerűbb: Csak a három gyémánt aszimmetrikusan elrendezve, egy kis rubinnal és egy kis rózsakvarccal a szalag egyik oldalába ágyazva.
2. Egy egymáshoz illő fülbevalópár és egy aszimmetrikus nyaklánc. A fülbevalóban lévő rubinok S nővérét és nagymamáját szimbolizálják, a nyakláncban lévő gyémánt melletti kövek hármasa pedig a rubin (ismét a női ősök szimbóluma S számára), a rózsakvarc (szerelem és gyógyítás) és a citrin az erőt, függetlenséget és megnyilvánulást szimbolizálja.
3. Egy pár aszimmetrikus fülbevaló. Ezek a fülbevalók magukba foglalják a gyémántokat, a kis rubintokat és egy gyöngyöt, hogy a személyes integritást szimbolizálják (a gyöngy egyben az egyik fiának születési köve is – a másik fiának születési köve a spinell, ami sokféle árnyalatban létezik, így a rubint ebben a fülbevalóban helyettesíthető lenne egy vörös spinellel).
Nézd, nem arról van szó, hogy a válás *megrontja* a gyűrűt, és semmi rossz nincs abban, ha eredeti formájában megőrzöd, ha ezt érzed helyesnek. De maga a gyűrű – mármint a jelenlegi iterációjában – nagyon sajátos szimbolikával bír, főleg a mi kultúránkban. Valóban kettőtöket szimbolizálja, és ezt meg kell becsülni, mert ti ketten okkal jöttetek össze, és valami értékeset hoztatok létre. De szerintem van valami még szebb abban, ha a gyűrű lényege – a kövek, a fém – megmarad, miközben új szimbolikát és új jelentést kap. A családotok nem “széthullott” – fejlődött. Ha arról beszélünk, hogy a dolgokat továbbadjuk a gyermekeinknek, azt hiszem, ez egy pokolian jó üzenet.