Krónikus pirulás – miért nem kell szégyellni
Hülyének érezni magad, azt kívánni, hogy a föld nyelje el, és általában rózsaszínűvé válni a szégyentől – ez olyasmi, amivel a legtöbben azonosulni tudunk. Néhány ember számára azonban a pirulás valódi aggodalmat okoz.
“A krónikus pirulás azért más, mert pszichológiailag megterhelő az egyén számára” – mondja Glenn Mason kognitív viselkedési pszichoterapeuta. “Ennek következtében hatással lehet valakinek a mindennapi működésére, és úgy dönt, hogy kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben úgy gondolja, hogy a pirulása aktiválódni fog.”
Ki szenved krónikus pirulástól?
Mindenki tapasztalhat pirulást. Végül is ez egy “normális” reakció, gyakran egy erős érzelmi válaszreakció, amely akkor aktiválódik, amikor zavarban vagy szorongásban érezzük magunkat – jegyzi meg Mason.
A krónikus pirulástól szenvedők azonban túlzott mértékben és gyakran szociálisan nem megfelelő időpontokban tapasztalják ezt, ezért jelentős problémává válhat.
Mi okozza?
“Még mindig vita van arról, hogy ez kizárólag fizikai probléma, pszichológiai probléma vagy a kettő keveréke” – mondja Mason.
“A pirulás egy önkéntelen reakció, de számos oka lehet annak, hogy valaki krónikusan elpirul, az egyik az eritrofóbia – a mások előtti elpirulástól való félelem.
“A klinikai munkám során gyakran látok kapcsolatot a krónikus pirulás és a szociális szorongás vagy generalizált szorongásos zavar tüneteiről beszámoló kliensek között. Néhány mögöttes fizikai okot figyelembe véve a pirulás lehet a menopauza vagy a rosacea következménye.”
Melyek a tünetek?
Az állapot tünetei közé tartozhat az arc, a nyak, a fülek vagy a mellkas kipirosodása, és ezek a területek forrónak is érezhetők.
“Ha valaki szorongásos zavarral küzd, a kipirulás mellett szívdobogás, légszomj, mellkasi szorítás, szédülés és hányinger tüneteiről is beszámolhat” – teszi hozzá Mason.
“A kipirulás önkéntelen jellege miatt nehéz lehet kezelni. Ahogy az idegrendszerünk beindul, kitágulnak az erek az arcon, ami vörösséghez vezet.”
“A krónikus pirulásban szenvedők számára a társas helyzetek kiváltó okot jelenthetnek, ahol megnő az érzelmi és fiziológiai izgalom, mert attól félnek, hogy elpirulnak, és hogy az emberek megjegyzést tesznek erre.
“Tapasztalatom szerint az emberek ezt úgy próbálják kezelni, hogy amennyire csak lehet, kerülik a társas helyzeteket, de az első lépés az lehet, ha felkeresi a háziorvosát, hogy ellenőrizze, nincsenek-e mögöttes fizikai problémák, és beszélgető terápiára is beutalja.”
Létezik-e gyógymód?
Az idegműtét mindenképpen egy lehetőség, amely az endoszkópos mellkasi szimpatektómiát (ETS) foglalja magában, de mellékhatásként túlzott izzadás jelentkezik. Tamzin Freeman akupunktúrával, kineziológiával és EFT-vel (érzelmi szabadság technikával) foglalkozik. Ő az EFT-t – “a test akupunktúrás pontjainak megérintését” – javasolná krónikus pirulás esetén, míg Mason szerint a kognitív viselkedésterápia és a gyógyszeres kezelés segíthet.